A kávécserje és a kávébabból főzhető idegzsongító ital felfedezésének egymással nehezen összefésülhető eredettörténetei közt a kelet-afrikai származás mellett szólnak a legnyomósabb érvek. Eszerint a kávé őshazája a mai Etiópia délnyugati részén fekvő Kaffa tartomány volt, onnan indult a 10–11. századtól (a kezdetekben lassú) világhódító útjára az álmot űző, melankóliát gyógyító fekete lé. Az európai nyelvek egymással szoros kapcsolatban álló szava (coffee, caffé, café, Kaffee, koffie stb.) s a magyar kávé szó jól látható alaki hasonlóságot mutatnak e tartománynévvel, mégis elképzelhető, hogy e szóbokor inkább az arab qahwah (sötét ital, bor) kifejezésre vezethető vissza, amelyet mi az oszmán-török kahve közvetítésével vettünk át. Kávé és kávéház szavaink e formájukban csak a 18. század végétől kezdtek meghonosodni a magyarban, a korábbi említések alakjai a 17–18. században a Nyugatot járt magyar diákok és utazók nyelvi ötleteit és zavarát mutatták. A 19. század elején és közepén a hazai cégtáblákon még gyakorta volt olvasható a német Kaffeehaus, majd az 1880-as évektől kezdve (már mindenütt a magyar kávéház szó mellett) az összeurópai kulturális vonzalmat megtestesítő francia café avagy grand café felirat.