Az első eszpresszógépek
Az első eszpresszógép szabadalma Angelo Moriondo nevéhez köthető, akinek 1885-ös szabadalma megalapozta az eszpresszókészítés technológiai fejlődését.
Az eljárást a későbbiekben több feltaláló továbbfejlesztette és leegyszerűsítette, közülük kiemelkedik Luigi Bezzera, aki 1901-ben tökéletesítette a kávéfőzés folyamatát, és ezzel megteremtette a modern eszpresszókészítés alapjait. Az ezzel a technológiával készített kávéital tetején azonban még hiába keresnénk a jól ismert “crema”- réteget; az majd csupán Achille Gaggia korszakos találmányát követően jelenik meg. Erről a témáról bővebben a Gaggia Gilda tárgyfeliratában olvashatsz.
A korszak eszpresszógépeinek központi eleme egy vertikálisan elhelyezett, nagyméretű, ónbevonatú rézkazán volt, amely a kávékészítéshez szükséges víz felmelegítésére szolgált. A vízmelegítés kezdetben gázégő segítségével történt; ezeknél a gépeknél a kazán közepén egy kémény helyezkedett el. A későbbi fejlesztések során megjelent az elektromos fűtés is: nagy ellenállású fűtőszálakkal működő rendszerek váltották fel a nyílt lángot, a kémény elhagyásával.
A gépek tetején minden esetben megtalálható volt egy biztonsági szelep, amely megakadályozta, hogy a kazán túlnyomás miatt felrobbanjon, valamint egy nyomásmérőn keresztül az operátor nyomon követhette és beállíthatta a kávékészítéshez szükséges nyomást. A gázüzemű gépeknél ennek eléréséhez a láng erősségét manuálisan kellett szabályozni. A kazánhoz egy vízszintjelző üvegcső is csatlakozott, amely lehetővé tette a víz mennyiségének folyamatos ellenőrzését.
A kávékészítéshez használt főzőfejen általában egy vezérlőcsap kapott helyet, amely a víz és a gőz áramlását szabályozta a főzőkamrába. A főzőfejhez az operátor egy őrölt kávéval töltött szűrőkosarat rögzített, speciális, gyorskioldású, bajonettzáras megoldással.
Amikor a rendszer készen állt a főzésre, és a kazánban kialakult a megfelelő nyomás, az operátor elfordította a főzőfejen található vezérlőcsapot. Ennek hatására a kazánban lévő, túlnyomás alatt álló víz beáramlott a főzőfejbe, majd a gőznyomás segítségével a kávé felé haladt. A csapolás befejezésekor az operátor a vezérlőcsap elfordításával egy hosszú csövön keresztül a kazán tetejében lévő gőzt vezette a főzőfejhez, amely átpréselte a maradék vizet az őrölt kávén. A folyamat végén a csap elzárásával lezárult a kávékészítés, és a szűrőkosár újratöltésével megkezdődhetett a következő adag elkészítése.
The first espresso machines
The patent for the first espresso machine can be linked to Angelo Moriondo, whose patent in 1885 laid the foundations for the technological development of espresso making. The process was later improved and simplified by several inventors, most notably Luigi Bezzera, who perfected the process of brewing coffee in 1901 and thus laid the foundations for modern espresso making. However, on top of a coffee drink made with this technology, you will not see the well-known “crema” layer. It will only appear after the epochal invention of Achille Gaggia. You can read more about this in the inscription of Gaggia Gilda.
The central element of the espresso machines of the era was a vertically positioned, large, tin-plated copper boiler that served to heat the water needed to make coffee. Water was initially heated with a gas burner. These machines came with a chimney in the middle of the boiler. Subsequent improvements included electric heating. The open flame was replaced by systems operating with high-resistance heating elements, and the chimney was eliminated.
Each machine came with a safety valve on the top to prevent the boiler from exploding due to overpressure. A pressure gauge enabled the operator to monitor and adjust the pressure needed to make coffee. In the case of gas-powered machines, flame intensity had to be manually controlled to achieve this. The boiler was also connected to a glass pipe for water level indication for continuously monitoring the amount of water.
The brewing head used for making coffee usually had a control tap that regulated the flow of water and steam into the brewing chamber. The operator attached a filter basket filled with ground coffee to the brewing head, with a special quick-release bayonet closure solution.
When the system was ready to brew and the boiler had the correct pressure, the operator turned the control tap on the cooking head. This caused the pressurized water in the boiler to flow into the brewing head and then steam pressure made it travel towards the coffee. When tapping was completed, the operator directed the steam from the top of the boiler to the brewing head through a long pipe by turning the control tap, which squeezed the remaining water through the ground coffee. At the end of the process, the coffee preparation was completed by turning off the tap, and the preparation of the next batch could begin by refilling the filter basket.